Rost Andrea és Vigh Andrea

Gluck: „Che farò senz’Euridice?” – Orfeo áriája az Orfeo és Euridice című operából
Händel: „Ombra mai fu” – Xerxes áriája a Xerxes című operából
Händel: C-dúr chaconne, HWV 484
John Thomas: The Minstrel's Adieu to his Native Land
Bellini: „Oh! quante volte ti chiedo” – Júlia áriája a Rómeó és Júlia című operából
Bellini: „Casta Diva” – Norma áriája a Norma című operából

SZÜNET

Donizetti: „Prendi, per me sei libero” – Adina áriája a Szerelmi bájital című operából
Donizetti: „Regnava nel silenzio” – Lucia áriája a Lamermoori Lucia című operából
Donizetti–Roman Mosshammer: Hárfa szóló a Lammermoori Lucia című operából
Walter-Kühne: Fantázia Csajkovszkij Anyegin című operájának témáira
Verdi: „È strano, è strano!” – Violetta áriája a Traviata című operából
Puccini: „Vissi d'arte” – Tosca imája a Tosca című operából

Rost Andrea (szoprán), Vigh Andrea (hárfa)

Bár az áriaestek hagyományos szereposztása szerint zenekar, vagy nagyobb apparátus híján zongora szokta kísérni az énekest, jelen esetben a Kossuth-díjas szoprán, Rost Andrea partnere a Liszt-díjas hárfaművész, a Zeneakadémia rektora, Vigh Andrea lesz. Hogy a hárfa-ének felállás mily kevéssé idegen az intézmény hagyományaitól, arra a Zeneakadémia 1875. november 14-i megnyitó ünnepsége szolgáltat bizonyítékot. A Vasárnapi újság beszámolója szerint ugyanis e jeles alkalommal hárfán szólaltak meg Liszt művei (és nem zongorán). Persze az egykor oly egyszerű hangszer a 19. század végén már rendkívül komplex felépítésre tett szert, s képes szinte mindarra a technikai bravúrra, amelyre a modern zongora. Az est során két népszerű 18. századi ária után a 19. századi olasz opera gyöngyszemei, a bel canto legismertebb számai kerülnek műsorra, köztük pedig virtuóz hárfaművek szólalnak meg.

Rendező:
Besszer Koncert, Zeneakadémia Koncertközpont