— 2015.09.18

KRITIKÁK

PLAYLISZT, 2015.09.28.
"Rost Andrea az érzelmek és hangszínek elképesztően széles spektrumát állította a szerep szolgálatába: élővé varázsolta a színpadot, és mély érzelmi erővel telített megszólalásaival folytonos befelé figyelésre és a zene legmélyebb befogadására ösztönzött. Rost Andrea rendkívül érett és érzékeny éneklésének, valamint a zenekar értő és érző játékának köszönhetően különleges Kékszakállú-interpretáció született a Zeneakadémia Nagytermében."

A teljes kritika itt olvasható

FIDELIO, 2015.05.23.
"Rost franciás líraisággal, gyönyörű színeket előidézve formálta szerepét, bájos naivája színészi és énekesi szempontból is igazán szerethetőre sikerült."

A teljes kritika itt olvasható

MAGYAR NARANCS, 2015.05.21
"Bretz mellett az est másik győztese a Margit szólamában most debütáló Rost Andrea volt. Takarító-leszedő Margitját példás alázattal játszotta, s szopránja máig oly érintetlenül őrzi lányosságát meg a női sérülékenységről való mindentudását, hogy azzal Rost pillanatnyi megingás nélkül uralhatta szólamát."

A teljes kritika itt olvasható

TISZATÁJ ONLINE, 2014.05.13.
"Akár ap­rólékosan dí­szített ja­pán miniatúra, olyan színes Rost Pillangója." 

A teljes kritika itt olvasható

REVIZOR, 2013.07.30
"Az énekesnő nem mímelt 15 éves leányt, mellőzte a szerep hagyományosan cukros játékait, s voltaképpen a legelső pillanattól nyilvánvalóvá tette, hogy a kis japán gésa élettapasztalatban, bölcsességben és megélt korban messze az amerikai sorhajóhadnagy előtt jár. Innen indítva szerepét, Rost majdnem hiba nélkül járhatta be tragikus útját, amely így nem a szokott hiszékeny, kislányos naivitás, hanem a szerelem általi félreismerés és az illúzióhoz való, sokat szenvedett ragaszkodás ívét tárta elénk, a legnagyszerűbben a bámulatos ökonómiával felépített Nagyáriában."

A teljes kritika itt olvasható

FIGARO, 2013.07.28.
"Rost Andrea Pillangókisasszonya torokszorítóan hiteles. Nem akarja velünk elhitetni, hogy tizenöt éves, de szerelmes lelkesedésében nem egyszer a kamaszlány hangján szólal meg. Az Un bel dí vedremoáriát a remény utáni éhes vággyal, mélyről felhozott valódi lelki tapasztalattal énekli. A szemünk előtt válik szerelmes kamaszból csalódott, kifosztott, halálraítélt nővé."

A teljes kritika itt olvasható

HETI VÁLASZ, 2012.09.26
"Rost Andrea elbűvölően énekelt, ismét bebizonyítva, hogy Strauss világa nagyon az övé."

A teljes kritika itt olvasható

OPERA-VILÁG, 2012.08.16.
"Rost Andrea képes csakis hangjával kifejezni azt, amit e szerencsétlenül sikerült betét megjeleníteni hivatott: a grófné alakjában rejlő, sokszor háttérbe szoruló perzselő erotikát és humort."

A teljes kritika itt olvasható

MAGYAR HÍRLAP, 2011.10.12.
"Rost elemében van, a lenyugvó naphoz szóló óda egyébként is színekben dúskálásra alkalmas ária, és a szoprán remekül tolmácsolja. Csakúgy mint a későbbi, embert próbáló dallamokat: úgy üti át hangjával a hangosabb zenei részeket is, hogy az nem válik kellemetlenné."

A teljes kritika itt olvasható

MAGYAR NARANCS, 2008.09.25.
"A női princípium másik pólusát, a romantikusan önfeláldozó Liú szerepét első ízben énekelte Rost Andrea, s produkciójával rögvest a tökéletességre tört. Mindkét áriáját megvesztegető bájjal, s még a cinikus operahabituék lélegzetét is megakasztó eszményi nívón teljesítette."

A teljes kritika itt olvasható

REVIZOR, 2009.08.09
"...Rost Andrea színpadi létezése felülírt jószerével minden más momentumot. S ez a tény egy már ismert jelenség újbóli megtapasztalásához segített hozzá mindőnket: az emberi és az esztétikai minőség együttállásának ritka csodájához."

A teljes kritika itt olvasható