KRITIKÁK

REVIZOR, 2017.07.09.
"Rost 2017-ben a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán nagyszerű Tosca volt. Megrendítően mutatta meg a női lét nagy örömeit, szörnyű fájdalmait, iszonyú kétségeit. Szopránja egyszer kislányosan könnyed és naiv volt, máskor nagy szenvedéllyel zendült meg, megint máskor ízléssel volt naturalisztikus. Ezerféle árnyalatban szólalt meg, de mindvégig egy igazi nőt hallottunk."

A teljes kritika itt olvasható

PLAYLISZT, 2015.09.28.
"Rost Andrea az érzelmek és hangszínek elképesztően széles spektrumát állította a szerep szolgálatába: élővé varázsolta a színpadot, és mély érzelmi erővel telített megszólalásaival folytonos befelé figyelésre és a zene legmélyebb befogadására ösztönzött. Rost Andrea rendkívül érett és érzékeny éneklésének, valamint a zenekar értő és érző játékának köszönhetően különleges Kékszakállú-interpretáció született a Zeneakadémia Nagytermében."

A teljes kritika itt olvasható

FIDELIO, 2015.05.23.
"Rost franciás líraisággal, gyönyörű színeket előidézve formálta szerepét, bájos naivája színészi és énekesi szempontból is igazán szerethetőre sikerült."

A teljes kritika itt olvasható

MAGYAR NARANCS, 2015.05.21
"Bretz mellett az est másik győztese a Margit szólamában most debütáló Rost Andrea volt. Takarító-leszedő Margitját példás alázattal játszotta, s szopránja máig oly érintetlenül őrzi lányosságát meg a női sérülékenységről való mindentudását, hogy azzal Rost pillanatnyi megingás nélkül uralhatta szólamát."

A teljes kritika itt olvasható

TISZATÁJ ONLINE, 2014.05.13.
"Akár ap­rólékosan dí­szített ja­pán miniatúra, olyan színes Rost Pillangója." 

A teljes kritika itt olvasható

REVIZOR, 2013.07.30
"Az énekesnő nem mímelt 15 éves leányt, mellőzte a szerep hagyományosan cukros játékait, s voltaképpen a legelső pillanattól nyilvánvalóvá tette, hogy a kis japán gésa élettapasztalatban, bölcsességben és megélt korban messze az amerikai sorhajóhadnagy előtt jár. Innen indítva szerepét, Rost majdnem hiba nélkül járhatta be tragikus útját, amely így nem a szokott hiszékeny, kislányos naivitás, hanem a szerelem általi félreismerés és az illúzióhoz való, sokat szenvedett ragaszkodás ívét tárta elénk, a legnagyszerűbben a bámulatos ökonómiával felépített Nagyáriában."

A teljes kritika itt olvasható

FIGARO, 2013.07.28.
"Rost Andrea Pillangókisasszonya torokszorítóan hiteles. Nem akarja velünk elhitetni, hogy tizenöt éves, de szerelmes lelkesedésében nem egyszer a kamaszlány hangján szólal meg. Az Un bel dí vedremoáriát a remény utáni éhes vággyal, mélyről felhozott valódi lelki tapasztalattal énekli. A szemünk előtt válik szerelmes kamaszból csalódott, kifosztott, halálraítélt nővé."

A teljes kritika itt olvasható

HETI VÁLASZ, 2012.09.26
"Rost Andrea elbűvölően énekelt, ismét bebizonyítva, hogy Strauss világa nagyon az övé."

A teljes kritika itt olvasható

OPERA-VILÁG, 2012.08.16.
"Rost Andrea képes csakis hangjával kifejezni azt, amit e szerencsétlenül sikerült betét megjeleníteni hivatott: a grófné alakjában rejlő, sokszor háttérbe szoruló perzselő erotikát és humort."

A teljes kritika itt olvasható

MAGYAR HÍRLAP, 2011.10.12.
"Rost elemében van, a lenyugvó naphoz szóló óda egyébként is színekben dúskálásra alkalmas ária, és a szoprán remekül tolmácsolja. Csakúgy mint a későbbi, embert próbáló dallamokat: úgy üti át hangjával a hangosabb zenei részeket is, hogy az nem válik kellemetlenné."

A teljes kritika itt olvasható

MAGYAR NARANCS, 2008.09.25.
"A női princípium másik pólusát, a romantikusan önfeláldozó Liú szerepét első ízben énekelte Rost Andrea, s produkciójával rögvest a tökéletességre tört. Mindkét áriáját megvesztegető bájjal, s még a cinikus operahabituék lélegzetét is megakasztó eszményi nívón teljesítette."

A teljes kritika itt olvasható

REVIZOR, 2009.08.09
"...Rost Andrea színpadi létezése felülírt jószerével minden más momentumot. S ez a tény egy már ismert jelenség újbóli megtapasztalásához segített hozzá mindőnket: az emberi és az esztétikai minőség együttállásának ritka csodájához."

A teljes kritika itt olvasható